Egy normális világban, most úgy kezdeném ezt a bejegyzést, hogy kijavítom a fenti állítást, miszerint természetesen a római istenre gondoltam neptun alatt és az ő társasága volt valami fantasztikus illetve a tengerek meg miegymás.
DE! Ez nem egy normális világ, úgy látszik…Megismerkedtem, most már lassan egy hónapja a német egyetem elektronikus rendszerével. És, bár tudom, hogy akkor úgy éreztem, ez semmi, és talán olyasmit is mondtam az egyik tutornak, hogy “ach…it’s a piece of cake after our system at my home university!” Tudom, nem olvasod, de Antje…ezt szeretném visszavonni.
A lényeg az, hogy ugyebár több mint kétszáz erasmusos hallgatóról van szó. Gondoltam naivan, hogy biztos beterelnek egy eligazításra, elkérnek pár papírt és aláírást, aztán azzal meg is van a beiratkozás.
A folyamat igazából: bemenni a Rathausra, bejelentkezni a kollégiumba, azzal a papírral, amit előzetesen megkaptam a Hausmeistertől. Elmenni egy biztosítótársasághoz, ahol kapok egy igazolást, hogy eu állampolgár vagyok és van kék eu-s eü kártyám, vagyis nem kell további biztosítást kötnöm. Majd az említett igazolásokkal, az egyetemtől még a nyár folyamán kapott Letter of admissionnel, a személyimmel, egy igazolással, hogy befizettem a kötelező egyetemi hozzájárulást illetve egy igazolványképpel bemehettem a TO-ra. Ahonnan először hazaküldtek, mert nem volt nálam a letter of admission, amit kérdeztem is, hogy de hát ezt én kaptam önöktől…De nekik akkor is kell tőlem. …hmm..k.. Szóval visszamentem egy másfél éves képpel, minden többi dokumentummal (a fizetési kötelezettségről kivágtam egy screenchotot a bank havi bankszámlakivonatából. Készen arra, hogy megmutassam, a nő megkérdezte, hogy most utaltam vagy már régebben? mondtam a dátumot…ó, akkor biztos itt van…hát jó).
Kitöltöttem egy nyomtatványt, ki vagyok, mi vagyok, honnan jöttem, mit tanulok etc. utána azt mondta, menjek tovább a folyosón, balra le tudok ülni várakozni. behívtak egy csapat embert. Majd még egyet, azok közül is, akik később érkeztek mint én. Aztán végül bejutottam, kaptam papírokat, az egyetem üdvözöl. Kaptam továbbá egy várostérképet, a helyi hök képviseletéről szóló füzetet (itt megjegyezném, hogy marhajó webes felülete van a höknek. teljesen átlátható, városi, egyetemi programok ajánlói, mensamenü, hasznos linkek mind fent vannak, ÉS onnan tudok saját magamnak hallgatói jogviszony igazolást ((Immatrikulationsbescheinigung)) nyomtatni. Ez a kedvenc szavam…egy életre megjegyeztem) és megkaptam a mágneskártyámat az egyetemhez. Amit aztán a kijáratnál lévő gépnél tudtam érvényesíteni, mivel hogy ez semesterticketként is funkcionál, vagyis bérletként használhatom a buszokon a városon belül.
Lehet egyébként ilyen csóró egyetemen tanulok otthon, de nekem ez a mágneskártya dolog tök újdonság volt. Tudok rá pénzt is tölteni, amit aztán a menzán, vagy a koliban a mosókonyhában tudok lefogyasztani.
A beiratkozáskor kaptam egy üdvözlőlevelet az egyetemtől. Rajta van a BA-nummer, ami a neptunkódnak felel meg itt, de annál talán kicsit több, a levél alján pedig 30 db “TAN-Nummer” volt felsorolva (ezek teljesen véletlenszerű 10 számjegyű kódok).
Nem sokkal a beiratkozás után volt egy ismerkedés az egyetemi rendszerekkel. Többek között a FlexNow nevű csodával. Ez egy lecsupaszított neptun. Vannak fent tárgyak, melyeket itt tud felvenni a hallgató. kikeresi a listából, ami szakokra bontva van itt, de van egy keresőfelület, amivel könnyedén meg lehet találni. ha rápipálok egy tárgyra, kiírja, hogy na…tök szuper, most beletetted a kosárba. Ekkor jön képbe a TAN-nummer: ha úgy lépsz ki a rendszerből, hogy csak a kosárban volt benne az adott tárgy, akkor elveszik. A kosárnál van egy gomb, ami elfogadtatja a tárgyat és ekkor kér egy TAN-Nummert, majd ezután sikeresen felvetted a tárgyat.
Na már most. Ha ennyi lenne, az tök egyszerű, nem igaz? Az egyszeri halandó hallgató hamar ráeszmél, hogy a FlexNow-on nincs fent minden tárgy. Ez azért van, mert sok olyan kurzus van, amelyet nem szükséges FlexNow-ban felvenni. Illetve…ami azt illeti, nincs is rá lehetőség.
Ez az a pont, amikor megnyitunk még egy ablakot, és rákeresünk az UniVis-re. Az univisben tényleg minden tárgy megtalálható. Ezen belül az is látszik, hogy melyik felvétel köteles a FlexNow-ban. Itt be tudom jelölni a látogatni kívánt kurzusokat és azokat egy összesített órarendbe rendezni. Ez tök jó.
Aztán történt olyan, hogy beikszeltem egy kurzust, amikor rájöttem, hogy nem azt az időpontot szeretném, hanem egy másikat. Hát gondoltam azt egyszerűen törlöm az órarendből. Nem tűnik el. Akárhányszor próbálkoztam. A jó dolog az, hogy ha bezárom az ablakot, akkor tiszta lappal kezdhetem újra. Mivel az UniVis nem felhasználóhoz kötve működik (ellenben a neptun órarend tervezőjével).
És amikor végre sikerült egy épkézláb órarendet összeszednem, akkor derült ki egy héttel később, hogy az amivel tudtam tervezni, hogy így lesznek, azok nem így lesznek, mert időközben változott az időpont, de mivel nem felhasználóhoz kötött a rendszer, erről nem kapok értesítést, mert bármilyen meglepő a logisztikai tárgyak egyike sem FlexNow regisztrációköteles.
Oké…ez eddig két rendszer…már most káosz. De a FlexNow, mivel nem BA-nummerral működik, nem képes az üzenetküldő funkcióra. Minden diáknak van egy generált egyetemi email címe, amit outlookban lehet csekkolni. Ezt simán átirányítottam a gmailes fiókomra.
Vannak olyan tárgyaim, amik csak novemberben kezdődnek, nem is egy, van olyan ami csak “14-tägig” és csak novembertől december közepéig tartanak. Itt is működik a moodle virtuális kar, ami még mindig egy nagyon jó ötlet, mondom ezt úgy, hogy négy évig nem is ismertem, mert a bsc alatt egyik tanár se használt ilyen szereket.
Összességében: a neptun sokkal átláthatóbb. És ha mégegyszer elkezdeném szidni otthon, csak emlékeztetem magam erre a káoszra. Ugyanakkor az emberek, akik ezek mögött a rendszerek mögött vannak, sokkal emberebbek. A tanárok, a TO-s néni. Ha valami kínom van, tényleg segítenek. De könnyen lehet, hogy azért mert külföldi diák vagyok és nem lenne szép ha rossz szájízzel hagynám el az egyetemet a félév végén.
Nem tudom, viszont mindenesetre feleannyira vészes a helyzet, mint azt gondoltam, hogy lesz.
