Kedd? Kedd

ja nem…szerda…scheiße

Még egy hét van a preparatory courseből. Aztán csapunk a lecsóba. Illetve…én elmegyek egy hétre hajókázni a pótnagyival…Utána. Ha túlélem. kezdődik a félév.

Szerintem egyedül leszek az órákon erasmusos diák.  Mivel németül fogok tanulni, mert az angol nyelvű kurzusok nem igazán valók nekem semmire. Izgulok, hogy milyen lesz. Eddig megálltam a helyem németül, szóval remélem nem lesz vele probléma. 

Most megyünk föld alatti túrára. Holnap meg a Levi Strauss múzeumba Buttenheimba.

Tegnap voltunk egy dómtúrán délután. Van ez a lovasszobor a templomban. Nem tudják kit ábrázol, de sok jel arra utal, hogy a magyar Szent István király.  Meg sok jel arra, hogy nem. Szóval nem tudják. De ez azért izgi. És megcsillogtattam a vallásturisztikai jártasságomat. Az idegenvezetőnek minden második mondata az volt, hogy Hungary így meg úgy és mindig rám nézett, mint egyetlen magyar.

Hier sind einige Fotos:

Hétfő

Sikerült bejelentkeznem a kollégiumba. Szereztem egy papírt a biztosítótól, hogy igen, nem kell biztosítás, holnap meg végre beiratkozhatok.

Ez azzal járt, hogy lemaradtam a délutáni programokról, de legalább nyugodtabban alhatok.

Második

Arra jutottam, hogy sokkal jobban járok, hogyha könnyedebben veszem a dolgokat. Minden jól fog alakulni, és überfaszakirályság lesz.

Nagyon vegyes a társaság. Tegnap megismerkedtem egy amerikai sráccal. Megkérdezte, hogy honnan jöttem, és tök boldogan visszakérdezett, hogy “Hungary?? Really?”

Kiderült, hogy nyelvész lesz, és már régóta meg akart tanulni magyarul. Annyira nagyon szépen beszél angolul…így sugárzik belőle a műveltség.  

A távolkeletiek mindig mondanak egy “európai nevet” az eredeti nevük helyett. Így a koreai srác, akinek megtanultam a nevét kiejteni, csak Ryan maradt, a tegnapi vietnámi lány pedig azt mondta, hívjam nyugodtan Bluebluenak, mert a neve azt jelenti.

Mindenki nagyon segítőkész, és ennek nagyon örülök. Főleg mert ha valami nem úgy van, ahogy lennie kellene, hajlamos vagyok csak magamat ostorozni, aztán kiderül, hogy nem is én vagyok a gond okozója. Hm…lehet nem ártana nekem valami bullshit motivációs izét olvasni kicsit.

Holnap lesz városnézés, elvileg ma lesz valami tincitánci a török spancival, de nem vagyok biztos benne még. Lehet kicsit pihennem kéne, mert rendesen tönkre vágtam magamat…eláztam, megfáztam, folyik az orrom, fáj a torkom, köhögök…szóval a teljes csomag.

Első nap

Egy éve már, hogy kitaláltam, hogy szeretnék egy félévet legalább külföldön, lehetőleg Németországban tölteni, erasmus program keretein belül.

Először mikor megpályáztam, gyakorlati félévet szerettem volna. Mivel egy elég nagy gyárban, elég jó kapcsolatokkal rendelkező emberekkel dolgoztam, gondoltam biztosan könnyű dolgom lesz. Hát nem lett. Így, bár megnyertem a pályázatot, nem tudtam felhasználni. Aztán végeztem az alapképzéssel, és úgy döntöttem, hogy a mesterszak első félévében talán csak nem kellene ugrándoznom, így itthon maradtam két félévet. A harmadik, vagyis utolsó előtti szemesztert itt fogom tölteni Németországban, Bambergben.

Tegnap érkeztünk meg, anya kitalálta, hogy kihoznak autóval. Ők is utaznak kicsit, most egy pár napig nézelődnek a környéken, pihennek kicsit, és nekem is könnyebb a pakolás.

Nem tudom, hogy hogy érzi magát a többi erasmusos diák, aki belevág ebbe először, de én teljesen be voltam szarva…Mi lesz, leszek-e elég talpraesett, minden határidőt be tudok-e tartani. 

Tegnap megismerkedtem egy török lánnyal, ma pedig egy vietnámival. Mindaketten mesterszakosak, azért ez is megnyugtatott…kicsit azt gondoltam, hogy én leszek a legvénebb és mindenki bsc alatt jött ki. Megtudtam, hogy az egyetemen több mint 200 erasmusos hallgatót fogadnak idén, ebből a legtöbben, 41-en Olaszországból jöttek. 

Magyarok állítólag vagyunk hárman, de még nem találkoztam velük személyesen. 

Ma este nyolckor lesz egy stammtisch, ahol megismerkedünk egymással nagyjából..

A mai napomon pedig már bizonyítottam, hogy mennyire nyominger tudok lenni. Hazafelé menet a buszra a másik irányba szálltam fel…

Kicsit nagy elvárás volt az azt hiszem, hogy azt gondoltam, első nap már mindenem meglesz. A beiratkozás, a lakcímigazolás, a buszbérletemet megkapom…De majd csak kialakul.

A blog címe azért az ami, mert a bürokratikus dolgokat hajlamos vagyok elrontani, elnézni. Ahogy Douglas Adams mondta, imádom a határidőket, szeretem azt a surranó kis hangot amikor elsuhannak a fülem mellett!

Szóval a kérdés talán érthető…de elképzelhető az is, hogy megváltoztatom a címet, mert kiderül, hogy nem is vagyok annyira pancser, mint amennyire gondolom…