Első nap

Egy éve már, hogy kitaláltam, hogy szeretnék egy félévet legalább külföldön, lehetőleg Németországban tölteni, erasmus program keretein belül.

Először mikor megpályáztam, gyakorlati félévet szerettem volna. Mivel egy elég nagy gyárban, elég jó kapcsolatokkal rendelkező emberekkel dolgoztam, gondoltam biztosan könnyű dolgom lesz. Hát nem lett. Így, bár megnyertem a pályázatot, nem tudtam felhasználni. Aztán végeztem az alapképzéssel, és úgy döntöttem, hogy a mesterszak első félévében talán csak nem kellene ugrándoznom, így itthon maradtam két félévet. A harmadik, vagyis utolsó előtti szemesztert itt fogom tölteni Németországban, Bambergben.

Tegnap érkeztünk meg, anya kitalálta, hogy kihoznak autóval. Ők is utaznak kicsit, most egy pár napig nézelődnek a környéken, pihennek kicsit, és nekem is könnyebb a pakolás.

Nem tudom, hogy hogy érzi magát a többi erasmusos diák, aki belevág ebbe először, de én teljesen be voltam szarva…Mi lesz, leszek-e elég talpraesett, minden határidőt be tudok-e tartani. 

Tegnap megismerkedtem egy török lánnyal, ma pedig egy vietnámival. Mindaketten mesterszakosak, azért ez is megnyugtatott…kicsit azt gondoltam, hogy én leszek a legvénebb és mindenki bsc alatt jött ki. Megtudtam, hogy az egyetemen több mint 200 erasmusos hallgatót fogadnak idén, ebből a legtöbben, 41-en Olaszországból jöttek. 

Magyarok állítólag vagyunk hárman, de még nem találkoztam velük személyesen. 

Ma este nyolckor lesz egy stammtisch, ahol megismerkedünk egymással nagyjából..

A mai napomon pedig már bizonyítottam, hogy mennyire nyominger tudok lenni. Hazafelé menet a buszra a másik irányba szálltam fel…

Kicsit nagy elvárás volt az azt hiszem, hogy azt gondoltam, első nap már mindenem meglesz. A beiratkozás, a lakcímigazolás, a buszbérletemet megkapom…De majd csak kialakul.

A blog címe azért az ami, mert a bürokratikus dolgokat hajlamos vagyok elrontani, elnézni. Ahogy Douglas Adams mondta, imádom a határidőket, szeretem azt a surranó kis hangot amikor elsuhannak a fülem mellett!

Szóval a kérdés talán érthető…de elképzelhető az is, hogy megváltoztatom a címet, mert kiderül, hogy nem is vagyok annyira pancser, mint amennyire gondolom…