Arra jutottam, hogy sokkal jobban járok, hogyha könnyedebben veszem a dolgokat. Minden jól fog alakulni, és überfaszakirályság lesz.
Nagyon vegyes a társaság. Tegnap megismerkedtem egy amerikai sráccal. Megkérdezte, hogy honnan jöttem, és tök boldogan visszakérdezett, hogy “Hungary?? Really?”
Kiderült, hogy nyelvész lesz, és már régóta meg akart tanulni magyarul. Annyira nagyon szépen beszél angolul…így sugárzik belőle a műveltség.
A távolkeletiek mindig mondanak egy “európai nevet” az eredeti nevük helyett. Így a koreai srác, akinek megtanultam a nevét kiejteni, csak Ryan maradt, a tegnapi vietnámi lány pedig azt mondta, hívjam nyugodtan Bluebluenak, mert a neve azt jelenti.
Mindenki nagyon segítőkész, és ennek nagyon örülök. Főleg mert ha valami nem úgy van, ahogy lennie kellene, hajlamos vagyok csak magamat ostorozni, aztán kiderül, hogy nem is én vagyok a gond okozója. Hm…lehet nem ártana nekem valami bullshit motivációs izét olvasni kicsit.
Holnap lesz városnézés, elvileg ma lesz valami tincitánci a török spancival, de nem vagyok biztos benne még. Lehet kicsit pihennem kéne, mert rendesen tönkre vágtam magamat…eláztam, megfáztam, folyik az orrom, fáj a torkom, köhögök…szóval a teljes csomag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése